Korunk „fausti embere” – mint ismeretes – a 17-20. századok közötti években rigid elutasítással szakított az ősi szellemi örökséggel, és önnön bűvöletében, saját elhivatottsága eszméjétől hajtva rátért arra a modern jelzővel illetett útra, melytől az emberi lét egyetemes kiteljesedését, illetve az emberi szellem végtelen szárnyalását remélte. Megingathatatlanul hitte, hogy felnyíló szemei és terem...